Nem hittem volna... by Jane < 14.fejezet

14. 

 Gondolatok - I.

Sziasztok Drágáim :) 

Na meghoztam a következő fejezetet/fejezeteket. Mivel nagyon hosszú lett kb 10 oldal 3 részre/ fejezetre osztottam a Gondolatok című fejezetet. 

Cím: Annyira kreatív vagyok a címek adásban :D Én saját magamat nevetem ki, hogy képes vagyok 10 oldalakat írni, de egy nyamvadt címet nem tudok kitalálni... 

Fejezet: mint már párszor említettem egy darabig Zombor szemszögéből ismerhetitek meg az eddigieket, ez annyiból áll, hogy ha valaki még sem értené, hogy azokat a részeket melyeket Vanda vezetett fel eddig, most ugyan azt elmeséli Zombor, csak úgy ahogy ő látta a dolgokat és olyan részek láthatóak, amik csak vele történtek meg. Hamarosan már lesznek olyan részek is, ami még meg sem történt, de akkor már mind ketten szerepelni fognak. Remélem érthető voltam :) 

XoXo Jane 

u.i: Jó olvasást. 

1.rész

2015. Január 25.  (Vasárnap)

16:05

Az ágyamban fekve, a plafont nézegetve folyamatosan Vandán jár az eszem. MÁR megint! Az egyik pillanatban még vicces és laza, a másikban meg pukkancskodik valamin. Azt hittem könnyű lesz megfejtenem, mi másért is barátkoznék vele? Annyira zavart, amit mondott rólam, hogy csak is azért akartam megismerni közelebbről, hogy megtudjam miért hisz olyannak, ami nem vagyok. De miért érdekel ennyire a véleménye? Miért van ilyen nagy hatással rám? Fogalmam sincs. Ezt az érzést, ami belül van még nem ismertem eddig, nem is tudnék rá megfelelő szót találni. Minél tovább gondolkodom ezen, csak is a kíváncsi szó jut az eszembe. Kíváncsi vagyok Vandára… ááá ez még sem jó. Fogalmam sincs, mit, miért csinálok. Mindent összezavar. Összezavarja az életemet. Annyira utálom, hogy soha sem tudja, mit akar, rögtön vádaskodik, át sem gondolja, amit mond, vagy tesz, aztán meg bocsánatkérésekbe szabadkozik. Jó lenne helyére raknia valakinek.

17:00

 Egy órámba telt (vagyis hetekbe), de most már tudom, rájöttem, hogy miért is lehet ez a nagy érdeklődésem iránta, amit nem igen tudtam eddig megmagyarázni neki sem és magamnak sem… a tudatalattim helyére akarja rakni ezt a vöröst. Így van… Biztos ez a magyarázat a tetteimre. De hogy is fogom ezt megtenni? Ezen még gondolkodnom kell, nem szabad elsiettetnem a dolgot. 

Bekúszok a páncélja alá és onnét töröm össze.

Megérdemli egyáltalán, hogy bántsam? Vagyok olyan gonosz, hogy tényleg bántsam őt?

…

2015. Január 26 (hétfő)

Egész nap látványosan kerültem Vandát. Komolyan, mint egy ovis, olyan voltam, de ha csak így tudom felkelteni az érdeklődését és visszacsábítani a sötét oldalra… akkor minden pénzt megér. Könnyebb lenne elfelejteni és békén hagyni, és többet nem gondolni rá, de nem megy, nem tudom kiverni a fejemből és nem tudom békén hagyni… és fogalmam sincs, hogy miért. Nem tudok még saját magamnak sem magyarázatot adni a tetteimre, szánalmas egy alaknak érzem mostanában magamat és ez az ő hibája.  Ezért kell visszavágnom! Muszáj, hogy visszakaphassam a régi énemet, aki nem foglalkozik ilyen kis libák megjegyzéseivel, bajaival és, akit nem érdekel mások véleménye, aki éli az életét úgy, ahogyan ő akarja. Igen vissza akarom kapni és vissza is szerzem, de ehhez bosszú kell, ami édes lesz, mint a méz. Mikor észrevettem a tükörben, hogy úgy vigyorogtam, mint egy szamár a fondorlatos tervemre gyorsan csapvízzel megmostam az arcomat, hogy ezzel egy kicsit felfrissítsem az elmémet. Még jó, hogy a férfi wc-ben vagyok, tökegyedül, mert különben nem tudnám mivel magyarázni hülye viselkedésemet. Soha nem viselkedtem így még ez idáig. Ez is Vanda hatásának tudhatom be.

…

Az osztályteremből kifele menet összefutottam Vandával, aki megállított, innentől tudtam, hogy nyert ügyem van, csak a megfelelő alkalomra kellett várnom. És eljött.

- Zombor? – fordított maga felé. Szemtől szembe álltunk egymással.

- Mit szeretnél? – kérdezte m tőle. Ennél unottabb arcot nem is tudtam volna vágni.

-  Mit szeretnék? Hát nem tudom, de ez a közöny, amit tőled kapok az utóbbi időben, nem esik a legfényesebben. – mondta ki végül. Áá szóval észrevette. Továbbra se szólaltam meg, csak vártam rá, hogy mondjon valamit.

-  Jól van, nem tudom mit tettem ellened az elmúlt három és fél évben, de szerintem nem érdemlem meg, hogy ilyen legyél velem. – szakadt ki belőle. Mi van?  

-  Miért? Milyen vagyok? Nem csináltam semmit! Próbáltam barátkozni, te meg elhajtottál. – mondtam enyhén haraggal fűtött hangnemben. 

- Elhajtottalak? Tényleg azt tettem? Ha megbántottalak nagyon sajnálom, de tényleg nem értem mi volt ez közöttünk. Vagyis, hogy beszélgetni kezdtünk. Érted, amit mondani akarok?

-  Nem igazán. – vallottam be. 
- Mit nem lehet ezen érteni? Ha nem vetted volna észre, mióta osztálytársak vagyunk soha sem trécseltünk, nem kérdezted, hogy-hogy vagyok és én sem kérdeztem, hogy-hogy vagy. Mi változott? – tette fel nekem a kérdést. Hát nem hiszem el… Én is pont ezt akarom kideríteni.

Éppen készültem volna mondani neki valamit, mikor megzavartak minket

- Óó, hát itt vagy? Mindenütt kerestelek már. – jelent meg a semmiből az a srác, akivel láttam Vandát bálban, akkor is nagyon el voltak egymással, de nem hittem volna, hogy más is van köztük, de most látva őket kezdek kételkedni a megítélésemben. A srác úgy bánik vele, mintha ezer éve ismerné, ezt kötve hiszem, mert láttam mikor olyan beszélgetés zajlott le köztük, amiben be is mutatkoztak egymásnak

-  Hello, Ádám vagyok. – mutatkozott be. Ez a túlzott lazasága, ami felém irányul egyenesen kiborító, itt adja elő magát annak a csajnak, akit én is tőrbe akarok csalni. – Nem találkoztunk mi már valahol? Áá tudom is, hogy hol… a bálban. Örvendek a szerencsének. – Jó pofizik nekem és azt várja, viszonozzam nagylelkűségét. Ahogy meg Vanda nézz rá… nem tudom… nagyon egy hullámhosszon vannak. Biztos nem fogok vele jó pofizni, mintha minden rendben lenne.

- Nem haragszol meg, ha elrabolom Vandát? Úgy volt találkozunk. – kacsintott Vandára, aki zavarba jött tőle.

 Nehéz feladatom lesz, mert ugyan olyan kaliberűek vagyunk, csak ő idősebb és egyetemista. Ezt sajnos be kell ismernem. A küzdelem indul, nehéz lesz, de tudom, nem én leszek a vesztes.

Vanda bosszús pillantásokat lövellt az én szerény személyem felé, most mérges rám, mert bunkó vagyok a hercegével, mégis mit várt tőlem?

- Vigyed csak. – mondtam neki közönnyel az arcomon.

Végül otthagytak engem, én meg haza mentem, feldúlt voltam és pihenésre szorultam.

…

A házban egyedül ülve sok rossz gondolatom támad, de most ezeknek a gondolataimnak a helyét Vanda tölti ki és sajnos a gondolataink elől nem tudunk menekülni.

Felálltam, a házban fel s lejártam. Nappaliból ki az előcsarnokba, aztán onnét a konyhába. Aztán vissza. Folyamatosan oda vissza, míg egy ötlet ütötte a fejemet: elmegyek hozzá, a házukhoz. Biztos vagyok benne, hogy megnyerem magamnak.

Mivel nem tudtam a számát fel kellett hívnom Bolit, hogy mondja el, hol is lakik. Ez rossz ötletnek bizonyult, nem csak azért mert a forrásom, Boli nem hagyott békén azzal, hogy miért akarom azt tudni, hogy hol lakik Vanda, hanem azért is, mert fogalmam sem volt, hogy mivel is drukkolhatnék elő. Mit mondjak neki? Sikerült azzal elterelnem a gondolatait, hogy megígértem neki egy újabb találkozót, így mikor megint rákérdeztem már készséggel és boldogan válaszolt a kérdésemre, így már csak az volt a feladatom, hogy elmotorozzak Vandáékhoz.

…

Mikor hazafelé tartottam Vandáéktól kijelenthettem magamnak, hogy jól ment a dolog… beleegyezett egy találkozóba, de attól még irtó ciki volt a magyarázkodásom. Az elköszönésünkre meg nem is találok szavakat, most nem azt mondom, hogy egy kézfogás nem jó, de valahogy ez nem megszokott nálam, hogy egy lánnyal lekezeljek. De végül is jól jött ki, mert elvicceltük az egészet. Ő minden fiúval kezet ráz? Vagy csak velem? Ja, nem azzal a sráccal ölelkeztek, jutott eszembe ez a tény, ami miatt rosszul kezdtem érezni magam és mérges is lettem.